Nos, újból jelentkezem pár napos kihagyás után. Tőlem nem lehet megszabadulni! Háháháhááá!
Bocsánat azért, hogy nem voltam képes az elmúlt pár napban írni semmit sem, de majd igyekszem bepótolni a lemaradást. Már ha egy napló szerű bloggal lehet lemaradni. Sok hülye kérdés, milliónyi hülye válasz. Úgy gondolom, hogy sokat akarok és nem tudom betartani ezeket. Sajnos. Pedig Én tényleg igyekszem mindent megcsinálni időben, már amennyire ez tőlem telik. Az igazat megvallva, nem történt semmi említésre méltó a napokban és mivel a szervezetem olyan szinten ki volt merülve, hogy az órákon is könnyedén félálomban jegyzeteltem, arra sem volt energiám, hogy írjak. Tudom, tudom, most éppen szabadkozok, amit valljuk be, nem kellene, mert kinek is kellene bejelentenem, hogy mit miért és hogyan csinálok? Mert szerintem senkinek. Szóval nem írtam, ennyi, nem csinálom a melodrámát.
Feltűnt -nagyon is!- hogy sokan úgymond.. elpártoltak mellőlem! Ezt arra értem, hogy akikkel eddig jó baráti kapcsolatom volt, mostanában teljesen el vannak tűnve és még köszönni se köszönnek vissza. Egyszóval: furcsa. Nem mintha érteném, hogy mégis miért, bár lehet, hogy Én vagyok a ludas ebben a dologban, mert nem keresem annyira mások társaságát, mint eddig. De ez nem azt jelenti, hogy nem akarok kommunikálni a többiekkel, csak szükségem van egy kis nyugalomra. Nem olyanra, ahol egyáltalán senki nem szól hozzád, ha te nem, hanem egy olyanra, amiben lehet számítani másokra, amikor kell és mondjuk nem úgy kezelnek, mint egy darab szar, aki hülye és semmire sem képes. Mert az -higgyétek el- nem kellemes dolog. Persze, vannak, akik figyelnek az emberre, ez pedig tényleg jól tud esni, de nekem például túl nagy a büszkeségem ahhoz, hogy kimutassam nincs minden rendben és kell valaki, akinek elmondhatok minden, amit csak akarok és nem fogja leüvölteni a fejemet vagy esetleg megbántódni ezért. Ezen felül pedig utálom ha sajnálnak. Már csak ezért SEM teszek semmiféle utalást a problémákra. Ezzel NEM azt akarom mondani, hogy nagyon nagy gondjaim vannak, senki ne értse félre!!! Csak arról van szó, hogy az embernek néha sok minden összejön egyszerre és nehéz utat találni ezernyi dolog között. Pillanatnyilag csak néhány fontos rész van, amit csinálok. Elsősorban tanulok, mert egy tizennyolc éves gimnazista lánynak a kisértettségi előtt ez a dolga. Másodsorban pedig próbálok tanulni -már megint ismétlem magam. Totál gáz. gitározni is, mert -és nem tudom mondtam-e már- nyár elejéig kötelezően meg kell tanulnom két zenét is -vagy hármat?- eljátszani pontosan, lehetőleg nem úgy, hogy fél percenként meg kell állni, mert eltévesztem. VISZONT! Ezt a fajta tanulást nagyon élvezem! Huh, gyorsan be is mutatom Ibi-t, mert hát így hívják az új szerelmemet!!
Tehát Ő volna az! Egy eredeti Ibanez GRG 170 DX típusú gitár! Egyszerűen odavagyok érte. Erről pedig igazán nem tehetek! Gondolom jön a kérdés, hogy minek van neki gitárja? Nos, erre egy rövid történettel válaszolnék.
Mint már korábban megemlítettem, van egy kedves aranyos legjobb bátyám. Az Ő fejéből pattant ki az egész!! Én csak belekeveredtem, de ennek hála, sokkal jobban érzem magam meg minden. Tehát mondta, hogy AKAR egy zenekart -persze j-rock/visual-kei stílusban- és már van pár ember, de kellene még. Hát így jöttem a képbe. Azt a mai napig nem tudom, hogy miért pont rám gondolt ebben az ügyben, de nem is baj, mert igazából a lelkem mélyén szerintem mindig is gitározni akartam. Eddig csak zongoráztam, de elég hamar rájöttem, hogy az nem az én világom, szóval le is raktam a kottákat pár év alatt. A lényege ennyi lenne. Szóval nyár elejéig megtanulom ezeket -ITT és ITT lehet megtekinteni őket- és akkor minden nagyon jó lesz!! Mert tudom, hogy képes vagyok rá, mert akarom. A Black Veil Brides koncertre is kijutottam, pedig nagyon elérhetetlennek tűnt. Ha az sikerült, ez is fog. Én így állok hozzá. Aki pedig azt mondja nekem, hogy úgysem fog sikerülni, mert túl nehéz, vagy mert nem illik hozzád, nem tudod megcsinálni, hülyeség esetleg őrültség azok számára csak egyet tudok mondani: ,, A vélemény olyan mint a segglyuk. Mindenkinek van, csak senki nem kíváncsi rá."
Ez voltam én egy újabb borongós napon, holnap pedig vár az iskola. Most lelépek, mert tanulnom kell -nos igen, én szoktam ilyet is- és még rengeteg dolgom van. Még gyakorolnom is kell...
Xoxo.
Bocsánat azért, hogy nem voltam képes az elmúlt pár napban írni semmit sem, de majd igyekszem bepótolni a lemaradást. Már ha egy napló szerű bloggal lehet lemaradni. Sok hülye kérdés, milliónyi hülye válasz. Úgy gondolom, hogy sokat akarok és nem tudom betartani ezeket. Sajnos. Pedig Én tényleg igyekszem mindent megcsinálni időben, már amennyire ez tőlem telik. Az igazat megvallva, nem történt semmi említésre méltó a napokban és mivel a szervezetem olyan szinten ki volt merülve, hogy az órákon is könnyedén félálomban jegyzeteltem, arra sem volt energiám, hogy írjak. Tudom, tudom, most éppen szabadkozok, amit valljuk be, nem kellene, mert kinek is kellene bejelentenem, hogy mit miért és hogyan csinálok? Mert szerintem senkinek. Szóval nem írtam, ennyi, nem csinálom a melodrámát.
Feltűnt -nagyon is!- hogy sokan úgymond.. elpártoltak mellőlem! Ezt arra értem, hogy akikkel eddig jó baráti kapcsolatom volt, mostanában teljesen el vannak tűnve és még köszönni se köszönnek vissza. Egyszóval: furcsa. Nem mintha érteném, hogy mégis miért, bár lehet, hogy Én vagyok a ludas ebben a dologban, mert nem keresem annyira mások társaságát, mint eddig. De ez nem azt jelenti, hogy nem akarok kommunikálni a többiekkel, csak szükségem van egy kis nyugalomra. Nem olyanra, ahol egyáltalán senki nem szól hozzád, ha te nem, hanem egy olyanra, amiben lehet számítani másokra, amikor kell és mondjuk nem úgy kezelnek, mint egy darab szar, aki hülye és semmire sem képes. Mert az -higgyétek el- nem kellemes dolog. Persze, vannak, akik figyelnek az emberre, ez pedig tényleg jól tud esni, de nekem például túl nagy a büszkeségem ahhoz, hogy kimutassam nincs minden rendben és kell valaki, akinek elmondhatok minden, amit csak akarok és nem fogja leüvölteni a fejemet vagy esetleg megbántódni ezért. Ezen felül pedig utálom ha sajnálnak. Már csak ezért SEM teszek semmiféle utalást a problémákra. Ezzel NEM azt akarom mondani, hogy nagyon nagy gondjaim vannak, senki ne értse félre!!! Csak arról van szó, hogy az embernek néha sok minden összejön egyszerre és nehéz utat találni ezernyi dolog között. Pillanatnyilag csak néhány fontos rész van, amit csinálok. Elsősorban tanulok, mert egy tizennyolc éves gimnazista lánynak a kisértettségi előtt ez a dolga. Másodsorban pedig próbálok tanulni -már megint ismétlem magam. Totál gáz. gitározni is, mert -és nem tudom mondtam-e már- nyár elejéig kötelezően meg kell tanulnom két zenét is -vagy hármat?- eljátszani pontosan, lehetőleg nem úgy, hogy fél percenként meg kell állni, mert eltévesztem. VISZONT! Ezt a fajta tanulást nagyon élvezem! Huh, gyorsan be is mutatom Ibi-t, mert hát így hívják az új szerelmemet!!
Mint már korábban megemlítettem, van egy kedves aranyos legjobb bátyám. Az Ő fejéből pattant ki az egész!! Én csak belekeveredtem, de ennek hála, sokkal jobban érzem magam meg minden. Tehát mondta, hogy AKAR egy zenekart -persze j-rock/visual-kei stílusban- és már van pár ember, de kellene még. Hát így jöttem a képbe. Azt a mai napig nem tudom, hogy miért pont rám gondolt ebben az ügyben, de nem is baj, mert igazából a lelkem mélyén szerintem mindig is gitározni akartam. Eddig csak zongoráztam, de elég hamar rájöttem, hogy az nem az én világom, szóval le is raktam a kottákat pár év alatt. A lényege ennyi lenne. Szóval nyár elejéig megtanulom ezeket -ITT és ITT lehet megtekinteni őket- és akkor minden nagyon jó lesz!! Mert tudom, hogy képes vagyok rá, mert akarom. A Black Veil Brides koncertre is kijutottam, pedig nagyon elérhetetlennek tűnt. Ha az sikerült, ez is fog. Én így állok hozzá. Aki pedig azt mondja nekem, hogy úgysem fog sikerülni, mert túl nehéz, vagy mert nem illik hozzád, nem tudod megcsinálni, hülyeség esetleg őrültség azok számára csak egyet tudok mondani: ,, A vélemény olyan mint a segglyuk. Mindenkinek van, csak senki nem kíváncsi rá."
Ez voltam én egy újabb borongós napon, holnap pedig vár az iskola. Most lelépek, mert tanulnom kell -nos igen, én szoktam ilyet is- és még rengeteg dolgom van. Még gyakorolnom is kell...
Xoxo.
No comments:
Post a Comment