Három.

Jó estét! Remélem a Ti napotok is ilyen csodálatosan telt, mint az enyém.

Gondolom érezhető a szarkazmus az előző mondatomban. Ha nem, akkor is benne van! Arra gondoltam, hogy ma a furcsa dolgokról fogok írni. Hogy miért? Mert ez eléggé beillik a képbe -lássuk be, én már vagy egy hete láttam Hizaki-t és még mindig a ,,hatása" alatt vagyok, szóval...ja.- és mivel Én sem vagyok normális!! Ez nyilván nem újdonság azok számára, akik ismernek. Nem ismersz? Semmi gond, nem véletlen, hogy belekezdtem ebbe. Bár meggondoltam magam, aztán még jó párszor, így hát maradtam amellett, hogy jó az nekem, ha kiírok magamból minden kikívánkozó dolgot. Nagyjából percenként átfutom a szöveget helyesírási hibákat keresve -persze ettől függetlenül gondolom van benne, de nekem nincs olyan szemem, ami ezt észreveszi- és megint meglátom Hizaki nevét. Már MEGINT! Kicsit unom. Ezért inkább bemutatok Neked/Nektek pár nem valami hű de nagyon ismert személyt. Nyugalom, mind hímnemű egyed, nem kell aggódni. A legdurvább részén már túl vagyok, innen már könnyebb lesz.
Elsőként a the GazettE!!! Nem tehetek róla, azonnal eszembe jutnak, amikor valami újat akarok mutogatni másoknak. Nem is magyarázok többet, majd a kép beszél helyettem.

Hát igen. Pillanatnyilag így néznek ki. Van akiknek nagyon tetszik, másoknak nem, megint másoknak semleges érzése van velük szemben. Én az első csoportba tartozok. Mint már ez első bejegyzésemben említettem, a J-rock műfajából ők voltak a No.1. Egyértelműen azok is maradnak.
Következzenek a furcsa dolgok.
El kell szomorítsalak, de nekem ezek egyáltalán nem bizarr, nem hétköznapi dolgok, nem úgy, mint Neked/Nektek. Beszorítok pár képet, ha tudjátok értékelni ezeket.

SuG

Jó, elismerem, ők még Nekem is nagyon furcsák! Mármint semmi bajom velük -miért is lenne?- csak hát. Van, amin még képes vagyok meglepődni. Like Hizaki. - Ó, a fene egye meg. Már megint Őt emlegetem...jó, most már tényleg igazán cserkészbecsszó!!!- Egyébként most eszembe jutott egy interjúnak nem nevezhető felvétel Miyavi-ról. ITT megtekintheted, ha érdekel. Egy szót nem értek belőle -oké, azt már tudom, hogy mi az ,,arigatou" de ezzel még nem sokra megyek. Főleg nem Miyavi esetében. Hehe. Hehe. - Őszintén ilyenkor azt gondolom róla, hogy egy duracel elem hajtja, mert mintha soha nem állna meg! Vagy! Ha nem a duracel, akkor túl sok energiaital/kávé esetleg ilyesfajta dolgok. Bátyám azt mondta, alapból ilyen bolond. Ehhez képest, ha az ember belenéz az UNBROKEN c. filmbe, meglepődik milyen határozottan, hidegen és kegyetlenül tudja mondani azt, hogy ,,Don't look at Me!". Érdekes a különbség. A filmet pedig ajánlom mindenkinek megtekintésre, mert nagyon jó.  Most ezt nem Miyavi miatt mondom, hanem a történet miatt.
Mára elégedjen meg mindenki ennyivel, nem tudok többet kipréselni magamból, mert ma is majdnem elaludtam. Azt hiszem bevallhatom, hogy elaludtam pér percre Földrajz órán, de azért tudtam jegyzetelni rendesen. Épp a hullámok volt a téma, az írásom pedig nagyon is a hullámokra emlékeztet. Még a tudatalattim is tud mindent!

Nos hát akkor további jó estét mindenkinek és pihenjetek. De ne úgy, mint én, mert annak a szervezet nem örül! Lásd: két nap alatt nem pihentem ki, hogy olyan keveset aludtam...

Rendben van!! -Igen, most üvöltözök, mert az agyamba befészkelte magát még egy kép, amit meg kell osztanom veled/veletek, mert NEM HAGY NYUGTON!!!-

Screw

Xoxo.

Kettő.

Jó éjszakát mindenkinek! Tegnap elég sokkoló volt az a tudat, hogy egy szépen felöltözött, gyönyörű hajjal megáldott Hizaki PASI? Mert amikor én megtudtam, tényleg megijedtem. Ezután megnéztem egy interjút, mert képtelen voltam elhinni. Természetesen ott is megállt az eszem. Megszólalt férfihangon egy női ruhába öltözött Hizaki. Hát eldobom az agyam! - Az általam megnézett videót ITT  meg lehet nézni.- Igazából pillanatnyilag nem tudom mit csináljak. Úgy gondoltam leülök és megnézek egy filmet. Előkerestem a rengeteg DVD közül az Inception c. filmet és beraktam a laptopba, majd hozzádugtam a TV-hez. Igen, van egy ilyen jó kis kábel itthon, ami megoldja ezt a gondot. Gondoltam egyet, mi lenne, ha kihoznék egy párnát. Meg is tettem, de hiányzott még valami. Hát persze! Egy takaró! Azt is hoztam magamnak és kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén. Valójában rohadtul kényelmetlen kanapénk van, de pillanatnyilag nem volt jobb ötlet. A földön nem fogok feküdni!! Azért azt már mégsem. Egy szó, mint száz, ledőltem, hogy majd filmezek. Aha, persze. Én is így gondoltam, de a testemnek nem volt elég az egy óra alvás reggel 5-6 között ezért hihetetlenül gyorsan elaludtam. Rólam tudni kell, hogy nem tudok elaludni filmek alatt. Legalábbis nagyon szélsőséges esetekben fordul elő, mint például ha beteg vagyok - ami teljesen érthető- vagy ha túlságosan keveset aludtam. Ma pedig az utóbbi történt. No, nem mintha bánnám, hiszen iszonyatosan jól esett pihenni egy kicsit.
Biztos megfogalmazódott benned a kérdés, hogy napközben nem voltam-e fáradt?! De igen, az voltam, viszont hála a reggeli -nagyon finomra sikerült- tejeskávémnak nem látszott rajtam. Pörögtem, beszéltem egész nap, még futni is tudtam tesiórán. Nem mintha alapból nem tudnék futni, csak kényszerből nem szeretek. Ehhez képest a mai napom jól ment. Azonban volt, amin már tényleg nevetnem kellett. Az utolsó óránk elmaradt, de előtte még megtartottak egy INFORMATIKA órát, aminek semmi -ismétlem- SEMMI értelme nem volt.

Most pedig eszembe jutott egy téma, amiből kis vita kerekedett órák után. A LEAUGE OF LEGENDS.  Akárki akármit mondjon is, egy fos az egész. Sajnálatos módon tapasztalatból mondom, hogy egy nagy kalap kaki. Anno még volt egy egész pontosan három hét az életemben -aminek annyi értelme volt mint a LOL-nak- amikor minden egyes nap azt néztem, hogy mások hogyan ,,játszanak" ezzel. Lehet egyáltalán játéknak nevezni? Mert szerintem még azt sem érdemli meg. Jó, na, nem fogom fikázni, mert még a végén megkapom, hogy hogy lehetek ilyen ember stb. Inkább rajzolok, írok meg próbálom lefoglalni magam, minthogy értelmetlen dolgokkal töltsem az időmet.
Délelőtt azon gondolkoztam, hogy milyen már, hogy szinte mindennap írok valamit -már vagy két éve csinálom, kisebb nagyobb megszakításokkal- és erre megbuktatnak magyarból? Elég gáz, nem? Az igaz, a drága egyetlen kegyetlen tanárnő nem tudja mivel töltöm az éjszakámat. Itt az írásra gondolok!! -Rossz az aki rosszra gondol..- Így belegondolva, lehet mondani kellene neki. Bevallom, nincs kedvem hozzá. Éppen elég nekem, ha magamnak írok. Ezt sem azért fogalmazom meg már második napja, mert másoknak akarok imponálni, hanem azért, mert ez legalább leköt. Valamilyen szinten még talán fejlődök is tőle. Emberileg. Az írás segít, hogy a véleményemet finomabban tudjam megfogalmazni úgy, hogy ne bántsam meg az embereket, hiszen ha akarom, tudok úgy beszélni órákon keresztül, vagy hosszan írni, hogy egyetlen szó káromkodás sincsen benne. Jó, erre a sok olvasás tanított, de na. Akkor is!

A mai napba ennyi fért bele, nem tudok róla, hogy lenne még mondanivalóm. Ne számítson senki itt kilométer hosszú írásokra!

Így estére ezt mindenkinek ajánlom meghallgatásra: the GazettE - 13 stairs.
Link: https://www.youtube.com/watch?v=JWwDC4fMVqc


Jóéjt kedveskéim!
Xoxo.

Egy.

Azért kezdtem bele ebbe az őrültségbe, mert unatkozok. Tényleg. Képtelen vagyok lefoglalni a gondolataimat, ha az időmet percre pontosan kitöltöm akkor sem. Itt megismerhettek engem, az életemet, az álmaimat és mindent, amit őszintén kimondok. Nem fogok kertelni semmilyen helyzetben, megmondom amit gondolok. Akinek nem tetszik, ne látogassa meg ezt az oldalt, hiszen nem érek vele semmit. Köszönöm. 

Biztosan sokan írnak hasonló blogot, de Én nem azért csinálom, hogy egyel több legyen az ilyenekből, szimplán csak unaloműzés gyanánt. Most kivételesen nem találok ki semmiféle történetet, amit írnom kell, mert eddig amikor megpróbáltam, mindig kudarcba fulladt. Jó, a jelenlegi az úgy-ahogy megy. A történetekkel az a baj, hogy a cselekményszálat tovább kell vinni, amihez ötlet kell, ami nem mindig van. Sőt! Többnyire nincsen. Idegesítő, nem? Belekezdek valamibe, és nem fejezem be. Pedig be tudnám, mert szeretek írni, alkotni vagy csinálni valami hasznosat, de nincs meg bennem a kellő akarat. No, persze, ez nem mindenre értendő! Hiszen ott van a zene. Szeretnék zenélni, de nem tudok. Igaz, most vettünk egy gitárt, de még nem tudok rajta játszani. Viszont eldöntöttem, hogy márpedig én megtanulok gitározni, bármi áron. És itt utalok arra a 20.000ft meglehetősen baráti összegre, amit kipengettünk érte. Bocs, de szeretek hülyéskedni. Valamivel fel kell dobni a hangulatomat. Vicces, mert most kicsit úgy érzem, mintha magamban beszélnék! Kissé bizarr így az éjszaka közepén, nem? Mindeközben -csak hogy még furcsábbnak tűnjek- egy kissé... hogy is szokták mondani? Igen, röviden tömören, perverz zenét hallgatok. A szexről szól. Hogy miért éppen ilyet? Mert ez jutott eszembe. Meg természetesen ez volt az első, ami a YouTube lejátszási listámon észrevettem. Már arra sem emlékszem mikor és hogy került oda, de hát fontos ez? Nem. Hát akkor meg? Nem vagyok teljesen normális, ez biztos. Az éjszaka közepén kezdek neki írni a saját életemről, amihez valójában senkinek semmi köze, ezen kívül vulgáris szövegű zenét hallgatok a kedvenc Sony fülhallgatómból és hogy tetézzem a dolgot, UNATKOZOM! De el nem lehet képzelni mennyire. Már az is csoda, hogy még nem haltam meg az unatkozásban. Ideje volna. Na jól van, nem, de példának okáért, a múltkor az asztalomnál ültem pizsamában (ami jelent egy XXL-es pólót és egy kisnadrágot) és lusta voltam bemászni az ágyamba, ami mindössze öt centire volt tőlem. Fel lehet ezt fogni ép ésszel? Mondják, hogy a lustaság fél egészség, de akkor is. Inkább kerestem egy sztorit a neten és olvastam. Pedig fáradt voltam, mert a szemem majd' leragadt, de már csak azért se! Makacs vagyok. Ezen kívül ritka türelmes -és ezt minden ismerősöm megtapasztalja- és megértő, kedves aranyos meg minden amit szoktak mondani. Nem, egyébként tényleg kedves vagyok azzal, aki nem érdemel ki másfajta viselkedést tőlem. Mert tudok ám nagyon bunkó is lenni, de ahhoz nagyon nagyon fel kell idegesíteni. Ami nehéz, mert a Mérleg csillagjegyben születtem és ehhez híven törekszem a harmóniája. Egyszóval az esetek 98%-ban nyugodt, türelmes vagyok. Szeretnék mesélni magamról a Blogger-nek, de nem tudom hogy kezdhetnék bele. Elmondok pár alap információt, a többi meg majd menet közben kiderül.
A nevemet nem fogom elárulni, mert az internet világában teljesen fölöslegesnek tartom. Ha valaki tudni akarja ki is vagyok Én, az majd megkérdezi!
Tizennyolc éves vagyok, lány és rock zenét hallgatok. Ezt kifejtem, mert úgy sokkal érthetőbb lesz. Már három éve tartozom a rockzene kedvelők társaságába. Ezt elsősorban a Nővéremnek köszönhetem, aki már jó hosszú ideje rocker. Másodsorban egy nagyon kedves -volt- osztálytársamnak. 2012-ben október 29.-én a Gólyabál napján nálunk aludt, mert vidéken lakott és mégiscsak az első gimnáziumi buliról volt szó. Lényeg a lényeg, hogy boldogan ajánlottam föl, hogy maradjon bent Egerben nálunk. Kis lakásunk volt (egy szobás) de elfértünk minden gond nélkül. Délután még hazaugrott a cuccaiért, amikre szüksége volt, majd nálunk töltöttük az időt. Zenét hallgattunk. Megjegyzem, nem mondhatni rá, hogy rocker, inkább emo volt akkoriban (fekete haj, színes cuccok, kevés, de fekete smink és persze az alap mindennap megmosott és kivasalt haj.) Összességében jól kijöttünk egymással. Eljött az este, és nekiálltunk készülődni, mert már csak fél óránk volt indulásig. Örültem, hogy egyáltalán sikerült összebarátkoznom valakivel a suliban, mivel ez volt az első gimnáziumi évem -nagyon keményen- második hónapja. Senkit sem ismertem. Egy szó mint száz -minek rizsázok állandóan? Rohadt unalmas lehet ezt olvasni....- Kedves osztálytársam (nevét nem árulom el, mert nem kértem engedélyt ilyesfajta információk publikálására) elindított egy merőben furcsa zenét. Akkor még azt mondtam, hogy furcsa, de ez a fogalom már megváltozott az én szememben. Tehát. Vissza kell kanyarodni a lényegre, mert már Én UNOM, hogy folyton mellébeszélek. Az nagyon megy nekem! Amit megmutatott nekem, az a BLACK VEIL BRIDES - KNIVES AND PENS  c. zenéje volt. tátva maradta a szám! Nagyon nem jött be ez a ,,hörgök-mint-egy-idióta-és-ki-vagyok-sminkelve" mizéria. De nem szóltam semmit. Minek tettem volna? Türelmesen végighallgattam -ha figyeltél, már másodjára említem meg, hogy türelmes típus vagyok..figyelsz, ugye?- de nem különösebben kötött le. Nem volt az én ízlésemnek megfelelő. Azt hitted mi? Hinni a templomban kell. A lelkem valahol szerintem érezte, hogy jó ez, de nem voltam oda érte, meg kell mondjam. Utána következett a FALLEN ANGELS c. daluk. Na, abban a végén tetszett az a magas hang, de ennél nem több. A nagy francokat nem! Egész buli alatt ez járt a fejemben. Na meg persze az, hogy Viktort -egyik osztálytársam...ciki!-  hogyan csalhatnám el beszélgetni. A gondolataim csak erre a két dologra koncentrálódtak. Természetesen a dal címét addigra már régen elfelejtettem, csak annyi volt meg, hogy ,,Scream! Shout! " ezzel meg nem mentem túl sokra. Viktorral nem beszéltem végül is, de nem baj. Legalább gyorsan leléphettünk a buliból, mert elég lapos volt. Másnap menni kellett a suliba, mert nyilvánvalóan Csütörtökre rakták a Gólyabált, mert a KOLLÉGISTÁK!! Még mit nem? Feleségül ne vegyelek basszus? A lényeg itt csak annyi, hogy korán kellett kelni. A suliban megkérdeztem az osztálytársunktól, hogy mi volt a címe a zenének, mire Ő nem mondta meg, csak hogy majd este belinkeli nekem. Mondtam, hogy rendben van. Szerencsémre nem felejtette el. Azért mondom, hogy szerencsémre, mert amikor újra meghallottam, akkor szerettem bele a rock zenébe.
Egész hétvégén ezt hallgattam. Még a telefonomra is letöltöttem, fürdés közben is bömböltettem. Tehát tényleg nagyon megtetszett. Hetek teltek el, de nem hallgattam tőlük más egyebet, csak azt az egy számot, ami tetszett. Féltem, hogy majd kiábrándulok belőlük. Ez nem történt meg, idővel rávettem magam, hogy nyissak az új felé, és egyáltalán nem bántam meg! Sőt! Szerintem sokkal jobban jártam így. Volt végre életem. Jó, eddig is volt, csak hát na. Megváltozott egy igen jó irányba. Most az emlékezéshez újra meg kellett hallgatnom AZT a zenét. Minden emlékem visszatért és pontosan tudom mi s hogyan zajlott, DE ezt most nem mondom el, mert nem érek Én rá ilyenekre! Újra felveszem a fonalat. Meghallgattam tőlük a lehető legtöbb zenét, amit még képes voltam megjegyezni. Nem sokat értem vele, hiszen fogalmam sem volt melyik dal, mit jelent, de nagyon is tetszett az egész, ami a zenén keresztül elért hozzám. Tudtam, hogy nem maradok örökre abban a világban, amiben én is pont ugyanolyan vagyok, mint az összes többi. Ugyanis akkoriban még erőteljesen populáris zenét hallgattam, attól függetlenül, hogy a Nővérem már akkor javában rocker volt. Persze, próbált ráterelni engem is erre az útra, több kevesebb sikerrel. Inkább kevesebben. Ezek után megváltoztam. Elkezdtem feketét hordani, mert úgy gondoltam, ha más sminkelni nem szabad az iskolában, akkor is jelezze már valami, hogy megváltoztam. Egyszer, amikor egy héten keresztül, mindennap teljesen feketében voltam az osztályfőnököm megkérdezte, hogy gyászolok-e valakit. Azt feleltem ,,nem" mivel így is volt. Úgy nézett rám, mint borjú az új kapura. Azt elfelejtettem említeni, hogy egyházi iskolába jártam két évig -pontosan a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium és Kollégium, Szakközépiskola nevezetű intézménybe. Nem amiatt felvételiztem oda, mert annyira vallásos vagyok, hanem mert az egyetlen normális ismerősöm, aki idősebb volt nálam, oda járt és jött hozzánk bemutatni az iskolát- utána elköltöztünk. DE ez most NEM lényeg. Véget nem érő szerelmem a BLACK VEIL BRIDES iránti időszakom első félévében minden információt megszereztem róluk, mindent elolvastam amit az interneten lehetett, már tudtam a tagok nevét is! Ami nagy szó, mert egyformáknak tűntek. Valamint beszereztem egy poszter, meg pár képet. Az a pár száz kép nem is volt olyan sok...

Most egy pillanatra elgondolkoztam, hogy minek is írom le, hogy lettem rockzene kedvelő? Mert elfelejtettem ment közben. Vissza kellene olvasnom, de LUSTA vagyok! Ha még nem mondtam volna. Rendes voltam, és megnéztem, hogy miért beszélek erről. Megvan, úgyhogy folytatom is, de azért igyekszem leredukálni a lehető legkevesebbre a szavak számát, amik segítségével a BVB-ról áradozok. Mert nem akarom, hogy ideje korán elkopjanak az ujjaim a sok gépelésben...

Szó mi szó, eléggé beleéltem magam a BVB fangilring feelingjébe. Ami így visszagondolva nagyon GÁZ! DE! Csak hogy mindenkit meglepjek, aki véletlenül ide tévedt, volt nekem még egy nagyon kedves osztálytársam ugyanitt! És nagyjából ugyanekkor. Neki bemutattam a BVB-t, mire Ő megmutatta nekem the GazettE-t! -És most levegő után kellett kapnom, mert minden megváltozott azóta. Többek közt eltelt két év! Ez idő alatt pedig teljesen megfeledkeztem róluk.- Nagyon furcsán néztek ki, de mit nekem a furcsaság a BLACK VEIL BRIDES után? Semmi. Ha nem tudod még, hogy kikről beszélek, akkor írd be a GooglE-ba hogy Black Veil Brides 2011 és sokkolj le, legyél oly szíves! Köszi! Remélem Te is úgy meglepődtél, mint annak idején Én. Most már érted miért akartam változni, ugye? Sajnos, aki elsőnek mutatta meg nekem ezeket a dolgokat, felhagyott a további érdeklődéssel ezen zenei irányzattal kapcsolatban. Én meg elköltöztem a nagyvárosba! Itt aztán megint lett egy kedves osztálytársam, akivel egyezett a zenei ízlésünk. Év végén nagyon ügyesen megbuktam Franciából, szóval mehettem pótvizsgázni. Naná, hogy nem engedtek át, pedig egész nyáron tanultam. jött az évismétlés. Másik iskolába mentem, mert kinek van kedve gyökerek közé kerülni egy nyomorék alternatív iskolában? Hát nekem nem volt! Így hát sulit váltottam. Egyébként az iskolaváltásban már profi vagyok. Ez az ötödik, ahova általános iskola első osztályától kezdve jártam. Mindig túléltem, sosem volt gondom. Féltem tőle idén is, de megbirkóztam ezzel. Szeptemberben első nap amint bementem a suliba, földbe gyökerezett a lábam. De most komolyan mondom. Ott volt egy nálam minimum három évvel fiatalabb csaj, aki teljesen feketében, kiszaggatott harisnyában, rövid nadrágban the GazettE-es pólóban -!!!!!- és the GazettE-s táskával plusz kitűzőkkel -the GazettE-es cuccok. Vágod!!- én meg majdnem dobtam egy hátast! Hogy az a..! Na itt jutott eszembe az elmúlt két év. Hogy a BVB iránti rajongásom mennyire lekötött, nem is figyeltem más zenekarokra. Egy-kettővel azért foglalkoztam - PTV, ETF, FIR, SWS, stb- de a mindennapjaimat a BVB töltötte ki. Hazajöttem suli után és azonnal elkezdtem the GazettE-t hallgatni. Itt rájöttem, hogy mennyire hiányzott ez nekem. A Bátyusom nagy segítségre volt nekem, hiszen Ő már régóta benne van ebben a J-Rock/Visual-kei irányzatban, szóval most Ő tanít engem. Pedig csak 2 héttel idősebb nálam!! Szerencsémre örömmel fogadta, hogy Én is érdeklődök a Japán iránt. Ezzel kezdetét vette a különféle zenék linkelése, véleményezése, hallgatása és a japán zenekarok tagjainak bámulása. A következő hetekben sok új zenét hallgattam meg -Miyavi, Sug, Girugamesh, Dir En Grey, Versailles, Screw és persze a the GazettE mert alig ismertem őket- és mindegyik tetszett! Belekeveredtem egy nekem tetsző világba és ennek örülök. Tudom, megnézem mondjuk Miyavi-t. Komolyan néha NAGYON furcsa, de hát na. Hadd lázadjon ha az jól esik neki. Mit bánom Én? Eddig a legjobb szöveg az volt:
Én: Most komolyan minden egyes J-rock/visual-kei banda ilyen rohadt jól néz ki???
Bátyus: igen, készülj fel. Ez már csak így megy.

Szerintem most már aztán tényleg itt az ideje, hogy befejezzem a mai írásomat. Búcsúgondolatként még valami. Eddig mindenben kerestem Önmagamat, de nem találtam. A zenében, egy könyvben, mások szemében, de nem sikerült. Aztán jött a Jrock. És úgy érzem végre megtaláltam, amit sokáig kerestem.


Az istenit, hogy érzelgős mondatot írtam a végére! Na, ebből is látszik, hogy tutira nem vagyok komplett. Igaz? Igaz. Magammal beszélgetek!! Viszont! Hogy aki ezt elolvassa szarja kicsit össze magát a perverz japánoktól, annak egy kis ízelítő lenne Miyavi-tól, de túl vulgáris ide. Ki tudja, ki olvassa majd el? Inkább bele se gondolok. Szóval csak mutatok egy nagyon tehetséges zenészt.
Neve: Hizaki (Jupiter/ ex-Versailles)

Most őszintén. Hát nem szép? Csak az a baj, hogy pasi.

Tényleg utolsó gondolat. Az írások éjszaka kerülnek publikálásra. Hogy miért? Mert szeretek sokáig fent maradni és nem tudok aludni.

Xoxo.