Őszintén szólva, az utóbbi időben nem kicsit váltam kámforrá. Ennek legfőbb oka pedig az, hogy vizsgákra kellett készülnöm és ha nem ezzel foglalkoztam, akkor meg éppen aludtam.
Természetesen visszatérek, mert szeretek írni -habár nem vagyok valami jó benne- és ez legalább elfoglal és még egy kicsit kreatív is.
Vannak olyan időszakok az ember életében, amikor azt hiszi minden rendben van és a körülötte levő világ is normális úton halad. Aztán kiderül, hogy ja, mégsem. Ez pedig nagyon kellemetlen tud lenni.
Elhiszi, hogy képes mindenre, bármit elérhet, de utána valaki gyorsan letörli azt a nagy mosolyt az arcáról, hogy ,,hahó, vedd már észre." ez pedig..hát hogy is mondjam. Kellemetlen. De az ember egy nagyon tág tűrésű állatfaj, (jó, a biológia kis vizsga megszólalt...) szóval igazán sokat kibír (mind fizikai, mind pedig szellemi értelemben) szóval mindenen túl lehet lépni. Lehet nem kellene ilyen filozofálgatásokba bocsátkoznom, ezért inkább kihasználom a Blogger adta lehetőségeket és elárasztok mindenkit zenével és képekkel, meg egyéb apróságokkal. Jellemzően képtelen vagyok kihagyni ezeket a dolgokat. bármennyire is arra szorítkoznék időnként, hogy ne alkalmazzam... Egyszerűen bennem él, a lételemem. Nélküle nem én lennék ebben a testben.
Szóval. Most következne az, hogy mennyire imádom a Jrock-ot/Visual Kei-t/Oshare-Kei-t, de ezt a részt most skippelem. Térjünk a tárgyra.
A tegnapi nap során teljesen véletlenül -aha. véletlenül.- rátaláltam egy dalszöveg fordításos oldalra -aminek a linkje már nagyon régóta meg volt és sűrűn nézegettem is- és arra gondoltam, megnézem a the GazettE fordításokat, mert biztos van, amit nem ismerek. Hát volt is dögivel. Sokk. Fangörcs. Nagy mosoly. Folytassam? Szerintem se. Tehát itt nézelődtem, amikor is megakadt a szemem egy dalszövegen: the GazettE - No. [666]. És én ettől így teljesen kiborultam. Természetesen jó értelemben.
(Itt van két kép. Elég hátborzongató.)
Tehát így ettől kissé..betojtam.
Aztán ott volt a másik, amin már kínomban röhögtem: the GazettE - Art Drawn By Vomit. Hát én.. Ez a zene. Köszönjük Ruki!
Tehát lényegében arra akartam kilyukadni, hogy mindig minden nap van valami újdonság, amitől meg tudok őrülni -jó értelemben véve- és minden egyes alkalommal rájövök, hogy mennyire vonzz ez a világ. Mint a mágnes. Ha egy napig nem hallgatok vagy nézek valami ezzel kapcsolatosat, rendesen hiányolok valamit. Bizarr rajongás. Én ennek nevezném.
Így a végére egy -szerintem- fantasztikus Miyavi idézettel búcsúzok. -A fene tudja mikor leszek legközelebb-.
Vannak olyan időszakok az ember életében, amikor azt hiszi minden rendben van és a körülötte levő világ is normális úton halad. Aztán kiderül, hogy ja, mégsem. Ez pedig nagyon kellemetlen tud lenni.
Elhiszi, hogy képes mindenre, bármit elérhet, de utána valaki gyorsan letörli azt a nagy mosolyt az arcáról, hogy ,,hahó, vedd már észre." ez pedig..hát hogy is mondjam. Kellemetlen. De az ember egy nagyon tág tűrésű állatfaj, (jó, a biológia kis vizsga megszólalt...) szóval igazán sokat kibír (mind fizikai, mind pedig szellemi értelemben) szóval mindenen túl lehet lépni. Lehet nem kellene ilyen filozofálgatásokba bocsátkoznom, ezért inkább kihasználom a Blogger adta lehetőségeket és elárasztok mindenkit zenével és képekkel, meg egyéb apróságokkal. Jellemzően képtelen vagyok kihagyni ezeket a dolgokat. bármennyire is arra szorítkoznék időnként, hogy ne alkalmazzam... Egyszerűen bennem él, a lételemem. Nélküle nem én lennék ebben a testben.
Szóval. Most következne az, hogy mennyire imádom a Jrock-ot/Visual Kei-t/Oshare-Kei-t, de ezt a részt most skippelem. Térjünk a tárgyra.
A tegnapi nap során teljesen véletlenül -aha. véletlenül.- rátaláltam egy dalszöveg fordításos oldalra -aminek a linkje már nagyon régóta meg volt és sűrűn nézegettem is- és arra gondoltam, megnézem a the GazettE fordításokat, mert biztos van, amit nem ismerek. Hát volt is dögivel. Sokk. Fangörcs. Nagy mosoly. Folytassam? Szerintem se. Tehát itt nézelődtem, amikor is megakadt a szemem egy dalszövegen: the GazettE - No. [666]. És én ettől így teljesen kiborultam. Természetesen jó értelemben.
(Itt van két kép. Elég hátborzongató.)
Tehát így ettől kissé..betojtam.
Aztán ott volt a másik, amin már kínomban röhögtem: the GazettE - Art Drawn By Vomit. Hát én.. Ez a zene. Köszönjük Ruki!
Tehát lényegében arra akartam kilyukadni, hogy mindig minden nap van valami újdonság, amitől meg tudok őrülni -jó értelemben véve- és minden egyes alkalommal rájövök, hogy mennyire vonzz ez a világ. Mint a mágnes. Ha egy napig nem hallgatok vagy nézek valami ezzel kapcsolatosat, rendesen hiányolok valamit. Bizarr rajongás. Én ennek nevezném.
Így a végére egy -szerintem- fantasztikus Miyavi idézettel búcsúzok. -A fene tudja mikor leszek legközelebb-.
