Nyolc.

Sziasztok drága olvasóim! Nem tudom hányan vagytok, kik vagytok, de nagyon örülök, hogy adtatok nekem visszajelzést, hogy tetszett. Nem hittem volna, hogy ezek a firkálmányok bárkit is érdekelni fognak, de ha így van mégis, no, ez jó érzés. 

Azt hiszem illő lenne pár szót szólnom a táborról, mivel megígértem, hogy elárasztalak titeket mindenféle gondolattal, tapasztalattal és egyebekkel.
Elsőként meg kell említenem, hogy nagyon kellemetlen érzés volt maga a tudat, hogy egy olyan táborról beszélünk, ahol tanulni kell. Egész nap. A szobánkról annyit, hogy nem volt a legjobb, bár nem vártam semmi extrát, na de azért az túlzás, hogy mi kaptuk az EGYETLEN vaságyas szobát. Persze a padló új volt, naná. Az ételekről inkább nem is beszélek, mert mindenre azt mondanám, hogy színre meg állagra olyan volt, mintha már valaki megette volna és visszajött volna belőle..Jó, elismerem. Volt ami ízlett is és jól is nézett ki, de az eltörpült az ,,enyhén" hagymaízű (!!!) tea és a semmire sem hasonlító kakaó mellett. Mondjuk, ha úgy nagyon mélyen belegondolok, végeredményben nem volt olyan rossz ez a tábor, mivel nyilvánvalóan csak jót akartak nekünk, de hát istenem! Most figyeljek oda hatvan percen keresztül úgy, hogy közben kínosan korog a hasam, mert az ebéd ehetetlen volt? Na azt már nem! Megint picit elkalandoztam, szóval ideje volna visszaterelni a témát a táborra...
Egész kellemesen telt a hét, mert hát mégis csak az osztálytársakkal voltunk összezárva öt napig. Megint csak megismertem közelebbről pár ember, róluk meg is változott a véleményem -nyilván van olyan, akiről még mindig ugyanazt gondolom...- és ezzel bővült a kedves ismerősök száma. No, nem mintha nyilván tartanám őket.. Höhö.

Tudjátok, meséltem már, hogy nekiálltam megtanulni a the GazettE-Burial Applicant-et gitáron. Több kevesebb sikerrel fogtam hozzá, reménykedve a legjobban, hogy egyszer talán megvalósul a nagy álmom. Most emiatt vagyok úgymond ,,büszke" magamra -adtam magamnak egy kis vállveregetést is-, mert sikeresen megtanultam az elejét a muzsikának. Természetesen csak ezután jön a neheze, ezzel én is tisztában vagyok, de úgy vélem, hogy ha tényleg szívből csinálom, akkor menni fog. Így volt ez a Black Veil Brides koncerttel is. Akartam, tettem érte és eljutottam. Nem nagy kunszt. Jó, beszélhetek én teljesen egoistán, de nem szeretném ezzel rontani a ,,napló" jellegét. Most jövök rá, hogy ebben a bejegyzésben mennyi idézőjelet használtam már eddig. Hűha. Több, mint amit megszoktam magamtól, no mindegy is. A lényeg, hogy már megint nem tudom mit akartam mondani, pontosabban írni, de gondolom majd eszembe jut és akkor beillesztem a már meglévő sorok közé vagy utána.

Úgy döntöttem, hogy nem megyek el idén a Black Veil Brides koncertre. Rossz érzés lemondani erről, de a nagyobb jó érdekében ez a helyes döntés. Tudom, hogy úgyis fognak még jönni Bécsbe, hiszen tavaly is jöttek és most is, tehát fix, hogy lesz koncertjük. Csak idén én nem leszek a közönség soraiban. Azt a pénzt, amit a jegyre szántam inkább másra fordítom, egy kreatívabb dologba. Mégpedig a gitározásra. Úgyis újra kell húroztatni Ibi-t, hát ebből ezt is meg lehetne oldani. Fáj, persze, hogy fáj, hogy kihagyom, de azt hiszem ezt a kis fájdalmat feledteti majd az az öröm, amit akkor fogok érezni, ha végre véghez viszem azt, amit elterveztem magamban. Ha majd odajutok, hogy jövőre ki óhajtok menni BVB-re, akkor kimegyek. Slussz-passz. Ha egyszer sikerült, másodszorra is fog. Ezt onnan tudom, hogy amikor eldöntök valamit, akkor általában sikerül is megcsinálnom. Van hogy nagyon nehezen, de van hogy könnyebben, mint ahogyan azt gondoltam. Mint most is. Eldöntöttem, hogy meg akarok tanulni gitározni. Az élet megsegített és a bátyám révén nekifoghattam agyalni az egész ügyön. Egyszer csak szembe jött velem egy gitár. Csak úgy, minden előrejelzés nélkül. Mert akartam. Vágytam rá, hogy csináljak valami olyat, ami nekem jó. Bonyolult elmagyarázni, hogy mit érez az ember, amikor inkább felhagy egy könnyebben elérhető álommal, csak azért, hogy sikerüljön a másik, sokkalta nehezebbet elérnie. Remélem, hogy menni fog, bízok benne -és magamban is- és mások is támogatnak engem. Ez pedig hihetetlenül jól tud esni.

Ha már ennyire belemásztunk a zenébe, azon belül a rock zenébe és ezen belül a japán rock/visual kei-be, akkor meg kell említenem -megint- Miyavi-t. Az eset úgy történt, hogy random gondoltam egyet, hogy keresek valami új zenét és épp Miyavi jutott az eszembe. Hirtelen ötlettől vezérelve, beírtam a YouTube-ra: ,,Miyavi". Mit ad Isten, hát olyan zenéket hozott ki tőle, amiket már hallottam, ezért lapoztam egyet. Kitaláltam, hogy azt fogom meghallgatni tőle, aminek megtetszik a címe. Ez volt az Aho Matsuri. -a címre kattintva kiadja azt a videót, amit én láttam-. Nagyon meglepő volt az egész feelingje. Olyan vidámnak tűnt. Gondoltam megnézem a szöveget, mert még mindig nem tudok japánul.. Megnéztem és még mindig nem értettem, ezért kerestem egy fordítást is. Sőt! Inkább hármat, mert sosem biztos, hogy jól fordítanak, nem-e néznek el valami fontosat, vagy valami hasonló. Találtam egy olyat, ami szerintem jó, de mint mondtam, nem tudok japánul, tehát inkább azt választottam, ami a legjobbnak tűnt. Érdekes volt látni és hallani, hogy egy teljesen vidám hangzású zenének van mégis egy mögöttes tartalma. Nem tudom, hogy mások mit gondolnak erről, de nekem ez jött le, hogy van benne igazság bőven. Szóval itt a dalszöveg mindenki döntse el maga, mi a véleménye. Pontosítok. Az első versszak és az utolsó versszak, mert úgy éreztem, ennek a kettúnek van leginkább valamifajta jelentése számomra.

Miyavi - Aho Matsuri (Bolondok fesztiválja)

,,Táncoló bolondok és hangos bolondok,
Ha mindketten bolondok vagytok és nem törtök be, máris hiányoztok.
Értelmes bolondok, nyafogó bolondok és igazán bolondos bolondok,
Ha bolond vagy, neked csak röhögnöd kell, különben máris kilógsz a sorból.

(...)

Ne szégyelld magad, nézz csak rám!
Ne hezitáljon, nézzen fel, hölgyem!
El kell kezdened futni, mielőtt rád tör a hajnal,
Különben már túl késő lesz."

Most ennyi jött, nem túl sok és nem is túlságosan tartalmas, ahhoz képest, hogy egy héten keresztül gyűltek a gondolatok, csak hát nem tudok mindent fejben tartani. Remélem, hogy továbbra is megmarad az az X számú olvasóm, aki eddig.

Xoxo.