Olyan furcsa érzés, hogy az embereket megítélik a külseje alapján, a belső énjét pedig már meg sem akarják ismerni. Mondván, hogy az könnyebb. Nekem is van egy kinézetem, vagy inkább már stílusnak mondanám, mert megpróbáltam az alapokat egyedibbé formálni, több kevesebb sikerrel.
Aki mostanában ismert meg, annak teljesen megszokottá válik, hogy minden nap kifestett szemekkel járok iskolába és többnyire fekete bandás pólóban, pulcsiban. Persze van, amikor eltérek ezektől, de javarészt így látni engem. Én sem így születtem, csak ilyenné váltam hosszú évek során. Lassan, mint egy csermely, aminek nagy utat kell megtennie ahhoz, hogy valódi folyó válhasson belőle. Hjaj milyen költői képeket varázsoltam ide. Nem direkt. Régen, amikor még kis tökmag voltam -ez nagyjából negyedikes koromban lehetett az általános iskolában- volt nekem egy ilyen rap korszakom, vagy mi fene. Szerintem ezt az emberek egyáltalán nem nézik ki belőlem, pedig tényleg volt ilyen. Meglepő, ez igaz, de valóságos és tényleg így volt. Akkoriban még a dalszövegeket sem tudtam megérteni, mármint most a mögöttes tartalomról beszélek, ami amolyan ,,olvasás a sorok között" effektus. Visszagondolva, menőnek gondoltam amiatt, hogy én rappet hallgattam és nem ilyen diszkós zenét. Azt hiszem ebben az időszakban a legtöbbet hallgatott előadó az Anonim Mc volt. Kicsit fura, hogy ha az ember megnézi a mostani énemet és az akkorit, lényegében ilyen voltan természetileg már akkor is, csak egy kicsivel kevesebb tartalommal.
No, nem mintha most nagyon tartalmas volnék, de minden bizonnyal több gondolatom van, mint eddig. Bár ez inkább emberi fejlődés és nem pedig egyfajta okosság vagy ilyesmi. Amolyan, természetes folyamatként tudom értelmezni. Persze, nem mondom azt, hogy most én egy nagyon intelligens ember vagyok, de szerintem buta nem lehetek, különben nem gondolkoznék. Azt pedig minden nap megteszem. Egy szinten vagyok más emberekkel, pontosan ugyanolyan vagyok, mint bárki más a földön.
A dalokhoz visszakanyarodva. Később megértettem a dalszöveget lényegét is, szóval így már nyilvánvalóbbá válik számomra, miért tudom mind a mai napig meghallgatni ugyanazokat a zenéket minden szívbaj nélkül, mint hat-hét évvel ezelőtt. Ennek megvan az oka. Ezek a dalok jelentenek számomra valakit és biztos vagyok benne, hogy másoknak is vannak ugyanilyenek, amiknek története van vagy esetleg egy jó emlék kapcsolódik hozzá. Ezalatt az idő alatt meghallgattam egy-két DOPE számot is. Már akkor tetszett a rock zene, csak akkor még nem mutatkozott meg rajtam semmilyen formában sem. Kedvencem a Now Or Never c. dal volt.
Ha ezt még nem nézné furcsa szemmel senki sem, hát elárulom, hogy a következő korszakom még inkább érdekesnek bizonyult.
Amit itt megismertem, az a POP zene volt. Félre értés ne essék, attól még, hogy rocker vagyok és nem igen szívlelem a manapság menőnek számító nyekergős zenét, azért van, amire én is azt mondom, hogy jó. Például Adam Lambert. Az én véleményem szerint eszméletlen hanggal megáldott tehetség és eddig nem tűnik úgy, mint aki el van szállva magától. -khm....mint egyesek...- Ezen felül pedig a dalainak legalább van mondanivalója és nem arról szól az össze, hogy kit, hogyan, mikor és hányszor d*gott meg a nem tudom én milyen híres akárkicsoda. Oké, ez most kicsit durva volt, de amikor a kissé már idegesítő AndyFangööörl-ök (Andy Biersack - Black Veil Brides-lead singer) összeszerkesztgetnek olyan képeket, hogy ,,JB dalszöveg vs. BVB dalszöveg" és ott látom, hogy az egész dal annyiból áll, hogy ,,Baby,Baby,Baby...." és ez szerintem szánalmas és egyben végtelenül unalmas dolog. Ilyen alapon alkotok véleményt egy általam egyáltalán nem preferált ,,zenészről". Rengeteg rajongója van, de szerintem mindenki tudja, hogy mennyire magasról tojok rá, hogy ki ő. Egyszer volt merszem belehallgatni az egyik hát hogy is fogalmazzak...talán érdekes dalába és majdnem dobtam egy hátast, hogy ez az ember, hogyan lehet híres? Vagy egyáltalán miért szeretik ennyire? Szóval a véleményemet erre a ,,felfedezésre" alapozom, szerintem jogosan. Persze, mindenkinek van egy zenei ízlése -nyilván van, akikben ez nincs meg, na ők a divatmuzsikusok- én nem bánom, hogy ha mondjuk Nicki Minaj-t szereti. Hát mit bánom én? Csak annyit kérek, hogy nekem NE KELLJEN hallgatnom. Én sem traktálok olyan embereket a kedvenc zenéimmel, akik utálják ezt a műfajt, vagy egyáltalán nem érdekli őket.
Egyébként Adam Lambert tényleg jó. Éveken keresztül a rajongója voltam, ha szabad így mondom és örülök annak, hogy az az időszak egy szép emlék maradt. Mondjuk a minap belehallgattam az egyik új dalába, és szerintem még mindig jó. A másik ilyen populáris énekes az Eric Saade volt még anno. Ha jól emlékszem, őt az Euróvíziós Dalfesztiválon láttam jó pár éve, de róla is csak azt tudom mondani, hogy tehetséges. A dalszövegei is jók általában. Attól függetlenül, hogy én a rock irányába mozdultam el zeneileg, még mindig ugyanolyan élvezettel tudom hallgatni a régi kedvenceimet, mint amikor először hallottam őket...
Xoxo.
Aki mostanában ismert meg, annak teljesen megszokottá válik, hogy minden nap kifestett szemekkel járok iskolába és többnyire fekete bandás pólóban, pulcsiban. Persze van, amikor eltérek ezektől, de javarészt így látni engem. Én sem így születtem, csak ilyenné váltam hosszú évek során. Lassan, mint egy csermely, aminek nagy utat kell megtennie ahhoz, hogy valódi folyó válhasson belőle. Hjaj milyen költői képeket varázsoltam ide. Nem direkt. Régen, amikor még kis tökmag voltam -ez nagyjából negyedikes koromban lehetett az általános iskolában- volt nekem egy ilyen rap korszakom, vagy mi fene. Szerintem ezt az emberek egyáltalán nem nézik ki belőlem, pedig tényleg volt ilyen. Meglepő, ez igaz, de valóságos és tényleg így volt. Akkoriban még a dalszövegeket sem tudtam megérteni, mármint most a mögöttes tartalomról beszélek, ami amolyan ,,olvasás a sorok között" effektus. Visszagondolva, menőnek gondoltam amiatt, hogy én rappet hallgattam és nem ilyen diszkós zenét. Azt hiszem ebben az időszakban a legtöbbet hallgatott előadó az Anonim Mc volt. Kicsit fura, hogy ha az ember megnézi a mostani énemet és az akkorit, lényegében ilyen voltan természetileg már akkor is, csak egy kicsivel kevesebb tartalommal.
No, nem mintha most nagyon tartalmas volnék, de minden bizonnyal több gondolatom van, mint eddig. Bár ez inkább emberi fejlődés és nem pedig egyfajta okosság vagy ilyesmi. Amolyan, természetes folyamatként tudom értelmezni. Persze, nem mondom azt, hogy most én egy nagyon intelligens ember vagyok, de szerintem buta nem lehetek, különben nem gondolkoznék. Azt pedig minden nap megteszem. Egy szinten vagyok más emberekkel, pontosan ugyanolyan vagyok, mint bárki más a földön.
A dalokhoz visszakanyarodva. Később megértettem a dalszöveget lényegét is, szóval így már nyilvánvalóbbá válik számomra, miért tudom mind a mai napig meghallgatni ugyanazokat a zenéket minden szívbaj nélkül, mint hat-hét évvel ezelőtt. Ennek megvan az oka. Ezek a dalok jelentenek számomra valakit és biztos vagyok benne, hogy másoknak is vannak ugyanilyenek, amiknek története van vagy esetleg egy jó emlék kapcsolódik hozzá. Ezalatt az idő alatt meghallgattam egy-két DOPE számot is. Már akkor tetszett a rock zene, csak akkor még nem mutatkozott meg rajtam semmilyen formában sem. Kedvencem a Now Or Never c. dal volt.
Ha ezt még nem nézné furcsa szemmel senki sem, hát elárulom, hogy a következő korszakom még inkább érdekesnek bizonyult.
Amit itt megismertem, az a POP zene volt. Félre értés ne essék, attól még, hogy rocker vagyok és nem igen szívlelem a manapság menőnek számító nyekergős zenét, azért van, amire én is azt mondom, hogy jó. Például Adam Lambert. Az én véleményem szerint eszméletlen hanggal megáldott tehetség és eddig nem tűnik úgy, mint aki el van szállva magától. -khm....mint egyesek...- Ezen felül pedig a dalainak legalább van mondanivalója és nem arról szól az össze, hogy kit, hogyan, mikor és hányszor d*gott meg a nem tudom én milyen híres akárkicsoda. Oké, ez most kicsit durva volt, de amikor a kissé már idegesítő AndyFangööörl-ök (Andy Biersack - Black Veil Brides-lead singer) összeszerkesztgetnek olyan képeket, hogy ,,JB dalszöveg vs. BVB dalszöveg" és ott látom, hogy az egész dal annyiból áll, hogy ,,Baby,Baby,Baby...." és ez szerintem szánalmas és egyben végtelenül unalmas dolog. Ilyen alapon alkotok véleményt egy általam egyáltalán nem preferált ,,zenészről". Rengeteg rajongója van, de szerintem mindenki tudja, hogy mennyire magasról tojok rá, hogy ki ő. Egyszer volt merszem belehallgatni az egyik hát hogy is fogalmazzak...talán érdekes dalába és majdnem dobtam egy hátast, hogy ez az ember, hogyan lehet híres? Vagy egyáltalán miért szeretik ennyire? Szóval a véleményemet erre a ,,felfedezésre" alapozom, szerintem jogosan. Persze, mindenkinek van egy zenei ízlése -nyilván van, akikben ez nincs meg, na ők a divatmuzsikusok- én nem bánom, hogy ha mondjuk Nicki Minaj-t szereti. Hát mit bánom én? Csak annyit kérek, hogy nekem NE KELLJEN hallgatnom. Én sem traktálok olyan embereket a kedvenc zenéimmel, akik utálják ezt a műfajt, vagy egyáltalán nem érdekli őket.
Egyébként Adam Lambert tényleg jó. Éveken keresztül a rajongója voltam, ha szabad így mondom és örülök annak, hogy az az időszak egy szép emlék maradt. Mondjuk a minap belehallgattam az egyik új dalába, és szerintem még mindig jó. A másik ilyen populáris énekes az Eric Saade volt még anno. Ha jól emlékszem, őt az Euróvíziós Dalfesztiválon láttam jó pár éve, de róla is csak azt tudom mondani, hogy tehetséges. A dalszövegei is jók általában. Attól függetlenül, hogy én a rock irányába mozdultam el zeneileg, még mindig ugyanolyan élvezettel tudom hallgatni a régi kedvenceimet, mint amikor először hallottam őket...
Xoxo.
No comments:
Post a Comment