Hehe. A tíz egy szép, kerek szám. Jó érzés, hogy már ennyit sikerült írnom minden különösebb probléma nélkül.
Mindig vannak ötleteim, de sokszor nem írom le. Elmondom miért.
Eszembe jut egy ép-kéz-láb mondat vagy egy frappáns megjegyzés. Könnyedén papírra vethetném, mivel többnyire van nálam valami íróeszköz és papír, legrosszabb esetben is ott a telefon. Általában ha nagyon nagyon írhatnékom támad, akkor a táskámban állandósítottam a naptáramat, ahol minden lap egyik oldala üres... Ezért ezt szoktam használni, mint most is. Igazából érdekes, mert itt van mellettem a naptár, rajta sok pici betű -igen, elég kisbetűkkel írok- és ahelyett, hogy leírnám szó szerint, eleget javítok rajta ahhoz, hogy szinte felismerhetetlen az eredeti szöveghez képest. A végén azért nagyrészt kikerekedik valami értelmes is. Van, amikor napokon keresztül nem jutok többre néhány rövid mondatnál, máskor pedig soknak érzem azt, amit begépelek. Pedig valójában éppen hogy kevés. Ilyenkor gyakran észreveszem, hogy csak üres szavakat írok egymás mögé és nincs semmiféle tartalma, ami engem kifejezetten frusztrál! Már csak azért is, mert az írásban maximalista vagyok, ha már másban nem is. Ilyen esetekben fogom Ctrl+A aztán Delete. Újra kezdem az egészet és addig játszom ezt, amíg nem tetszik annyira, hogy publikáljam. Igazából azt sem tudom minek írtam ezt most le. Tényleg fogalmam sincs. Ez legyen a legkisebb probléma. Ugye meséltem már, hogy ha az ember körbenéz -mondjuk a WestEnd-ben...- akkor csupa egyforma csajt és fiút lát? Szerintem igen, legalábbis rémlik valami. Kissé zavaró az, amikor ők mondják, hogy ,,mi igazi egyéniségek vagyunk!" Ja, igen, egyedi a gyártósor, amin készültök. Szóval az ilyen emberekkel ellentétben én nem gondolom magam valami hűde-hűde nagy egyéniségnek, mivel van egy stílus, amit követek, tehát alapjában véve nem is lehetek egyedi. Jól gondolom? Tegyük fel, hogy az egyediséget gondolkodásban mérik. Ki az, akinek van fantáziája és képes teremteni a fejében egy másik világot, vagy bármi mást? Aki ilyennek gondolja magát, kérem kezeket a magasba. Én is ilyennek gondolom magamat. Hogy miért? Azt leírom.
Tudjátok, egy korábbi bejegyzésemben megemlítettem egy történetet, amiben voltak Kedvenc-ek és Eunuch-ok meg Blondie-k. A festőművészes mizériára gondolok. Tehát. Volt benne egy olyan rövidke párbeszéd, ami nekem kifejezetten tetszett, még ha csak egy elképzelt világban játszódik is elképzelt szereplőkkel. Idézem:
,,- Neked vannak saját gondolataid ? – kérdezi a gazdám őszinte kíváncsisággal. – Mármint, szoktál más dolgokra is gondolni, mint amik éppen aktuálisan történnek veled?
- Szoktam… visszagondolni a gyerekkoromra… - feleltem, és ez igaz is volt.
- Egész jó… - bólint a gazda. – És még?
- Szoktam… gondolkozni a lehetőségeimen. A jövőmön.
- Ez igazán bölcs elmére vall… - bólogat. – Sokba kerültél nekem, , de valóban egészen más vagy, mint a legtöbb kedvenc."
Ez a párbeszéd az, ami úgy tényleg nagyon tetszett, pedig ebben igazán nincsen semmi extra. Csak egy kis őszinteség, nem több. És GONDOLATOK! És itt van a lényeg! Vannak, akik sokat szoktak gondolkozni, vagy ábrándozni, színes világban élni. És ezek mellett vannak, akik pedig egyáltalán nem. Egyszer, még tavaly egy ilyen nagyon swag-yolo lány megpróbált szóba elegyedni velem, de gyorsan rájöttem, hogy mindezt csak kényszerből teszi.
A következő beszélgetés zajlott le közöttünk -nyilvánvalóan nem pontos a megfogalmazás, de hát több mint egy éve volt!- :
"- Mit olvasol? - kérdezte tőlem. Én csak megmutattam neki az éppen aktuális könyvemet, de szóltam róla pár szót.
- Jó könyv? Elég vastag, nem?
- Áhh, nem. Ez még semmi. De egyébként én nagyon szeretem ezt a könyvet csak az a baj, hogy túl hamar elolvasom. Tényleg, ha már itt tartunk. Te szoktál olvasni?
- Én? Hehe. Nem. Nagyon nem szeretek olvasni, azt hiszem még sosem olvastam csak úgy magamtól. Még a kötelezőket sem, csak a Facebookot meg az Instagram-ot szoktam nézni. Ott meg nem kell olvasni.
- ...
- Miért?
- Csak gondoltam megkérdezem, ennyi.
- Képzeld, tegnap láttam a legújabb divatot Facebookon. Ha minden jól megy és anyámék kifizetik, megkapom az új XY márkájú cipőt! Ja, meg megígértek nekem egy (...)."
Na innentől az év végéig egyetlen szót sem beszéltünk. Nem azért mert butának tartom -de egy kicsit annak gondolom- , hanem mert nem éreztem azt, hogy lenne miről tárgyalnunk. Milyen ember az, aki sosem olvas? Számomra elképzelhetetlen az élet könyvek nélkül! Nekem lételemem az olvasás. Hogyan bővülhet valakinek a szókincse, ha egyszer sem fogott még könyvet a kezében? Nehezen, de persze ez is megoldható. A jelenleg használt magyar mondat szószerkezete, a következő: Alany+Állítmány+Baszdmeg. A kérdésem az, hogy ez miért is jó? Naná, én is szoktam káromkodni, nem is olyan ritkán, de például ha itthon vagyok, akkor igyekszem nem vulgárisan kifejezni magamat, hanem keresek szinonimákat, amikkel könnyedén tudom helyettesíteni azokat.Szerintem nekem elgurult a gyógyszerem, hogy elkezdtem a magyar nyelvtanról magyarázni. Tutit kiesett valamelyik kerekem!
Ez voltam én egy újabb tartalmas nap és megannyi betűgépelés után. Üdvözletem mindenkinek és kérlek örüljetek velem, mert elérhető közelségbe került az álmom!!!
Xoxo.
Mindig vannak ötleteim, de sokszor nem írom le. Elmondom miért.
Eszembe jut egy ép-kéz-láb mondat vagy egy frappáns megjegyzés. Könnyedén papírra vethetném, mivel többnyire van nálam valami íróeszköz és papír, legrosszabb esetben is ott a telefon. Általában ha nagyon nagyon írhatnékom támad, akkor a táskámban állandósítottam a naptáramat, ahol minden lap egyik oldala üres... Ezért ezt szoktam használni, mint most is. Igazából érdekes, mert itt van mellettem a naptár, rajta sok pici betű -igen, elég kisbetűkkel írok- és ahelyett, hogy leírnám szó szerint, eleget javítok rajta ahhoz, hogy szinte felismerhetetlen az eredeti szöveghez képest. A végén azért nagyrészt kikerekedik valami értelmes is. Van, amikor napokon keresztül nem jutok többre néhány rövid mondatnál, máskor pedig soknak érzem azt, amit begépelek. Pedig valójában éppen hogy kevés. Ilyenkor gyakran észreveszem, hogy csak üres szavakat írok egymás mögé és nincs semmiféle tartalma, ami engem kifejezetten frusztrál! Már csak azért is, mert az írásban maximalista vagyok, ha már másban nem is. Ilyen esetekben fogom Ctrl+A aztán Delete. Újra kezdem az egészet és addig játszom ezt, amíg nem tetszik annyira, hogy publikáljam. Igazából azt sem tudom minek írtam ezt most le. Tényleg fogalmam sincs. Ez legyen a legkisebb probléma. Ugye meséltem már, hogy ha az ember körbenéz -mondjuk a WestEnd-ben...- akkor csupa egyforma csajt és fiút lát? Szerintem igen, legalábbis rémlik valami. Kissé zavaró az, amikor ők mondják, hogy ,,mi igazi egyéniségek vagyunk!" Ja, igen, egyedi a gyártósor, amin készültök. Szóval az ilyen emberekkel ellentétben én nem gondolom magam valami hűde-hűde nagy egyéniségnek, mivel van egy stílus, amit követek, tehát alapjában véve nem is lehetek egyedi. Jól gondolom? Tegyük fel, hogy az egyediséget gondolkodásban mérik. Ki az, akinek van fantáziája és képes teremteni a fejében egy másik világot, vagy bármi mást? Aki ilyennek gondolja magát, kérem kezeket a magasba. Én is ilyennek gondolom magamat. Hogy miért? Azt leírom.
Tudjátok, egy korábbi bejegyzésemben megemlítettem egy történetet, amiben voltak Kedvenc-ek és Eunuch-ok meg Blondie-k. A festőművészes mizériára gondolok. Tehát. Volt benne egy olyan rövidke párbeszéd, ami nekem kifejezetten tetszett, még ha csak egy elképzelt világban játszódik is elképzelt szereplőkkel. Idézem:
,,- Neked vannak saját gondolataid ? – kérdezi a gazdám őszinte kíváncsisággal. – Mármint, szoktál más dolgokra is gondolni, mint amik éppen aktuálisan történnek veled?
- Szoktam… visszagondolni a gyerekkoromra… - feleltem, és ez igaz is volt.
- Egész jó… - bólint a gazda. – És még?
- Szoktam… gondolkozni a lehetőségeimen. A jövőmön.
- Ez igazán bölcs elmére vall… - bólogat. – Sokba kerültél nekem, , de valóban egészen más vagy, mint a legtöbb kedvenc."
Ez a párbeszéd az, ami úgy tényleg nagyon tetszett, pedig ebben igazán nincsen semmi extra. Csak egy kis őszinteség, nem több. És GONDOLATOK! És itt van a lényeg! Vannak, akik sokat szoktak gondolkozni, vagy ábrándozni, színes világban élni. És ezek mellett vannak, akik pedig egyáltalán nem. Egyszer, még tavaly egy ilyen nagyon swag-yolo lány megpróbált szóba elegyedni velem, de gyorsan rájöttem, hogy mindezt csak kényszerből teszi.
A következő beszélgetés zajlott le közöttünk -nyilvánvalóan nem pontos a megfogalmazás, de hát több mint egy éve volt!- :
"- Mit olvasol? - kérdezte tőlem. Én csak megmutattam neki az éppen aktuális könyvemet, de szóltam róla pár szót.
- Jó könyv? Elég vastag, nem?
- Áhh, nem. Ez még semmi. De egyébként én nagyon szeretem ezt a könyvet csak az a baj, hogy túl hamar elolvasom. Tényleg, ha már itt tartunk. Te szoktál olvasni?
- Én? Hehe. Nem. Nagyon nem szeretek olvasni, azt hiszem még sosem olvastam csak úgy magamtól. Még a kötelezőket sem, csak a Facebookot meg az Instagram-ot szoktam nézni. Ott meg nem kell olvasni.
- ...
- Miért?
- Csak gondoltam megkérdezem, ennyi.
- Képzeld, tegnap láttam a legújabb divatot Facebookon. Ha minden jól megy és anyámék kifizetik, megkapom az új XY márkájú cipőt! Ja, meg megígértek nekem egy (...)."
Na innentől az év végéig egyetlen szót sem beszéltünk. Nem azért mert butának tartom -de egy kicsit annak gondolom- , hanem mert nem éreztem azt, hogy lenne miről tárgyalnunk. Milyen ember az, aki sosem olvas? Számomra elképzelhetetlen az élet könyvek nélkül! Nekem lételemem az olvasás. Hogyan bővülhet valakinek a szókincse, ha egyszer sem fogott még könyvet a kezében? Nehezen, de persze ez is megoldható. A jelenleg használt magyar mondat szószerkezete, a következő: Alany+Állítmány+Baszdmeg. A kérdésem az, hogy ez miért is jó? Naná, én is szoktam káromkodni, nem is olyan ritkán, de például ha itthon vagyok, akkor igyekszem nem vulgárisan kifejezni magamat, hanem keresek szinonimákat, amikkel könnyedén tudom helyettesíteni azokat.Szerintem nekem elgurult a gyógyszerem, hogy elkezdtem a magyar nyelvtanról magyarázni. Tutit kiesett valamelyik kerekem!
Ez voltam én egy újabb tartalmas nap és megannyi betűgépelés után. Üdvözletem mindenkinek és kérlek örüljetek velem, mert elérhető közelségbe került az álmom!!!
Xoxo.
No comments:
Post a Comment